Van?

 
Mert olyan jó, hogy itt vagy.
Ha megdörzsölöm, nem hagy
magamra a lámpa -
csodára várni mégsem
reménytelen.

Égünk a csikkek végén.
Szabadkozol, amíg én
próbálok lenni csak.
Meglesz az úgyis, hidd el!
Szükségszerű.

Persze, hazudtam végig.
Sosem hazudtam még így
versekbe önmagam.
Csomókat feloldani
most nincs erőm.

Hihetjük őszintének,
de minden pénzérmének
az oldalán vannak
érdekes írásjelek -
megyek, ha vársz.

Azt gondolod, hogy élek,
hogy ennek a mesének
füle és farka van.
Pedig csak mardos
engem a bűntudat.
 

Közösségi oldal

Mindjárt hétfő.

A hét fő bűn közül most a nyolcadik:

pohár borom igaznak álmodik

múltat, jelent és téged.

Hogy fényképpé váltan sincs még véged,

mert ez díszlet csupán.

Felnőttes érdekből tettetett,

digitális paraván,

up-to-date elektronok.

Hétköznapunk csak lusta pótlék.

És tétlen vagyok,

mert már nem találnék

semmit „azon a réten”.

Profil mögött rejtőzöl régen.

Hordozható hit vagy,

betöltött emlék.

Jégcsap a szívben, mi úgy forog,

mint homokórában a tegnapok.
  

Üresben

     

Halkan és csak magamnak
borokat nyitok fel éjjelente.
Fényes kavicsokat rakosgatok.
A tenyerem megjelölte őket múltnak.
Számolgatom, ízlelgetem őket.
Egy ideje nincsenek már többen.
És hiába nézem a képed.
Kivetítés, hárítás,
kényszerképzet?
Nem tudom mi vagy.
Én elmúltam már negyven éves,
mégis kavicsokkal játszom.
Talán, hogy ne dadogjak.
Magyarázom az időt
halkan és csak magamnak.
   

Holtomiglan

Hol pengeélesen,
hol józanná butulva,
csípők ritmusára csavarodó
verziós inga,
utolsó vacsorán felszolgált árulás,
egyszer Júdás, egyszer Tamás.

Hol részegen,
hol csutka szárazon,
négy szem közé illesztett
timpanon,
sublótba rejtett hangszalag,
egyszer segédige, egyszer tárgyi rag.

Hol kémia,
hol vegytiszta érzelem,
génjeinkre oltott
félelem,
múlt időre rögzült kópia,
egyszer egyedül, egyszer önmaga.
   

(N)agymosás

(Sally után szabadon)

Szája szögletében retro lepedék.
Tegnapi, dugdosott szennyes.
Borral kell öblíteni,
vagy negyvenkét fokon?
Zokni, gatya, ingek, ágnes!
Ágnes!
Szája szögletében
kilúgozott mosoly.
   

Három haiku

 

I.

Múlt emlékei
virágán a pillangó
rongyos szárnnyal ül.

II.

Megállt az óra.
Belé dermedt a szoba
poros magánya.

III.

Nézem a tájat.
Kettőnk között csak a füst
és vonatablak.

Asszociogramma: Kék

Kék tengeren Kékszakáll
Kék Villámon harcba száll
kék vitorlán kék szalag
létezésen átszalad.

Kék planétán kék folyók
kék erekre kék golyók
kék pirulák kék remény
hamvába holt szenvedély.

Kék kehelyben kék az angyal
létigémen néma raggal
kékoportót szürcsölök
kék egekbe készülök.

Kék fenyőre kék madár
kék kalapban cinke száll
kék sugárról hangja kék
kéken vérző nyitnikék.

Képernyőmön kék halál:
kék ablakban kék a táj
kék hegyeken kék ködök
kék szemedbe szédülök.