Van?

 
Mert olyan jó, hogy itt vagy.
Ha megdörzsölöm, nem hagy
magamra a lámpa -
csodára várni mégsem
reménytelen.

Égünk a csikkek végén.
Szabadkozol, amíg én
próbálok lenni csak.
Meglesz az úgyis, hidd el!
Szükségszerű.

Persze, hazudtam végig.
Sosem hazudtam még így
versekbe önmagam.
Csomókat feloldani
most nincs erőm.

Hihetjük őszintének,
de minden pénzérmének
az oldalán vannak
érdekes írásjelek -
megyek, ha vársz.

Azt gondolod, hogy élek,
hogy ennek a mesének
füle és farka van.
Pedig csak mardos
engem a bűntudat.
 

Közösségi oldal

Mindjárt hétfő.

A hét fő bűn közül most a nyolcadik:

pohár borom igaznak álmodik

múltat, jelent és téged.

Hogy fényképpé váltan sincs még véged,

mert ez díszlet csupán.

Felnőttes érdekből tettetett,

digitális paraván,

up-to-date elektronok.

Hétköznapunk csak lusta pótlék.

És tétlen vagyok,

mert már nem találnék

semmit „azon a réten”.

Profil mögött rejtőzöl régen.

Hordozható hit vagy,

betöltött emlék.

Jégcsap a szívben, mi úgy forog,

mint homokórában a tegnapok.
  

Üresben

     

Halkan és csak magamnak
borokat nyitok fel éjjelente.
Fényes kavicsokat rakosgatok.
A tenyerem megjelölte őket múltnak.
Számolgatom, ízlelgetem őket.
Egy ideje nincsenek már többen.
És hiába nézem a képed.
Kivetítés, hárítás,
kényszerképzet?
Nem tudom mi vagy.
Én elmúltam már negyven éves,
mégis kavicsokkal játszom.
Talán, hogy ne dadogjak.
Magyarázom az időt
halkan és csak magamnak.