és most csonkodon
időnként belém nyilall
egy kis fantomfájdalom.
Ilyenkor megpihentetem szemem
emlékekből szőtt gobelin képeden,
ami szép, mint rég,
de már mozdulatlanul,
s ha közel hajolok,
színes szálakra hull.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése