Alszik a város nyitott szemmel
rebben a fény, hó hull a
fagyott tetőkre, csendes az este,
súlyos az éj.
Pislán moccan a lámpa: sárga
ragályban zöld a remény.
Zizegve bújik, egymáshoz bágyad
a jég ölű résben pár denevér.
Itt van e tábla üvegben a múltam.
Kinn a valóság, benn a fekély.
Ablak magányban nyílik a lélek,
zárul a tér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése